A szuverenitás sorsközösséget kapcsol össze, kötőereje akkor tart, ha a közösséget képviseli, és az ő aspirációit fejezi ki. Megóvása otthonteremtő feladat, nem lehetőség, hanem alkotmányon alapuló kötelesség.
„S mikor a kályha tüze pattog, / mikor a szoba jó meleg, / halkan a régi óra kattog / […] édes az otthon.” A karácsonyi időszakban különösen időszerűnek hatottak Babits Mihály Édes az otthon című versének emlékezetes sorai. Babits az otthon mitikus varázsát idézi elénk annak megannyi hangulatával és arcával. Hűen leírja azokat az élményeket és emlékeket, illetve azt a kötődést, amely az otthonnal szerves módon egybefűz. Az élményeken túl az otthon gyökeret nyújt, életre nevel, és tartást ad: ahhoz, hogy az ember egyáltalán képes legyen a lábán megállni, hosszú évekig a család és a közösség, az otthon oltalmazó és nevelő környezetére van szüksége. Ez vezethet át az érettségbe és a nagykorúságba. Az otthon teremtése alapvető emberi igény és szükséglet, megóvása pedig a nagykorúság felelőssége.
Lengyelországban nincs szuverenitásvédelmi hivatal, nincsenek helyi Lánczi Tamások, akik most már titkosszolgálati jelentésekkel felvértezve vegzálhatnának különféle, nekik nem tetsző szervezeteket.
A csádi eseményeket kommentálta a miniszterelnök.
A korábbi minisztert lenyűgözték Orbán Viktor döntései.
Elsőként a szélsőségesen magyarellenes Daniel Freund.
Magyar Péterrel kapcsolatban megjegyezte, hogy aki elárulta a családját, az elárulja a hazáját is.
A brüsszeli bürokraták is megkapták a magukét.
A független német szövetségi bíróságnak nem tetszik Musk politikai megnyilvánulása, ők is állást foglaltak.
Elég volt! Meddig tűrjük még?
